Az első menstruáció beavató szertartása

A női lét misztériuma világosan elkülöníthető életszakaszokból áll. Négy fő női archetípus kíséri végig az életünket: a Kislány, a Szerető, az Anya és a Bölcs asszony. 

A természeti népek idején a menstruáció nem átoknak számított, hanem szentnek tartották. Ez volt az átváltozás, a jelzés, hogy a lány lassan nővé érik, és képessé válik majd anyává válni. Az egész törzs: az anyák, a testvérek, sőt még az apák is együtt ünnepelték, éljenezték a kislányt, és gratuláltak neki, hogy belépett ebbe az új életszakaszba.

Ma a legtöbb kultúrában a menstruáció elveszítette ezt a méltóságát. Gyakran fájdalommal, kellemetlenséggel, szégyennel kapcsoljuk össze, mintha a női lét egyik legrosszabb velejárója lenne. Elfelejtettük, mennyi erő rejlik benne. Sokszor azonnal orvoshoz fordulunk, ha valami nincs rendben, ahelyett, hogy meghallgatnánk saját testünket: mit akar üzenni a méhünk? Kell-e, hogy fájjon egyáltalán?

Lehet, hogy mindez annak a következménye, hogy elfelejtettük megünnepelni az életszakaszok változásait, és nem adunk teret annak a szentségnek, amit ezek a pillanatok hordoznak.